Halló itt Vegital Sumba!
Tudom, régóta nem jelentkeztem, de nem vesztem el, csak rengeteget dogozom a sumbai Vegital Báron, hogy a várható márciusi nyitásra flottul menjen minden. Hogy ez mennyire nem egyszerű, azt csak az tudja igazán átérezni, aki járt már olyan helyen a világban, ahol 30 km-re még egy valamire való bolt sincs, ha eljutsz odáig, ott pedig számunkra alapvető alapanyagok hiányoznak.
Itt nincs olyan, hogy átugrok a Sparba (Lidlbe, Auchanba, OBI-ba, stb, tetszés szerint behelyettesíthető, kinek, mi áll kézre az otthonához legközelebb) Sumba egy még igencsak fejlődésben lévő sziget, ahol a rendkívül szegény helyiek rizst esznek rizzsel, sokan bodegákban laknak, az oktatás pedig elképzelhetetlenül alacsony színvonalú, szakképzés alig van. Fontos viszont kiemelni, hogy az emberek roppant kedvesek és segítőkészek.
Egy ilyen közegben kellett és még kell is berendeznem bútorokkal, eszközökkel a bárt, megtalálnom a megfelelő alapanyagokat és munkatársakat. Mielőtt kijöttem, azt gondoltam, itt minden a rendelkezésemre fog állni alapanyag szinten, hiszen innen, Indonéziából importáljuk Magyarországra a kókuszt, itt terem a kesudió, rengeteg a trópusi gyümölcs, sokféle fűszert ugyancsak itt termesztenek és exportálják a világ számos pontjára. Ezzel a "tudással" indultam el ide, Sumbára, és azzal a szándékkal, hogy itt megváltom a világot és olyan, de olyan növényi italbárt hozok létre a tengerparton, hogy csodájára járnak. Hát, finoman fogalmazok, ha azt mondom: rövid időn belül rámzuhant a rideg valóság: itt szinte semmi nincs, ami egy jó növényi tejhez alapvetően szükséges, a legtöbb alapanyagot környező vagy akár távolabbi szigetekről kell beszerezni, ami se nem egyszerű, se nem olcsó.
Hónapok munkájával, hosszas utánajárással végre van már mandulánk, kesunk, basmati rizsünk, Balin találtam konjac liszt - karragén és pektin tartalmú sűrítőt is, (simán csak pektin, vagy konjac liszt nincs) most várom Jáváról a joghurt kultúrákat, de még mindig nem jutottam nyomára pl. a kölesnek, ami nagyon kéne a tejszínek sűrítéséhez. A kókuszt egyenesen Kara-éktól szerezzük be ugyancsak Jáváról, (az ő termékeik Magyarországon is jól ismertek) a többi alapanyag forrása pedig egy Sathvika Boga nevű nagykereskedés Balin. Persze, ez sem olyan egyszerű, hiszen van, hogy hónapokba telik, mire ideér a megrendelt áru, amit egy speditőr hoz át teherautón - komppal. A komp pedig csak akkor indul, ha nem hullámzik nagyon a tenger. (Most esős évszak van, a tenger pedig hullámzik...) Így aztán igencsak időben kell rendelést leadni, hogy folyamatos legyen az alapanyag ellátás.
Viszont hosszas kísérletezés után végre remek lekvárokat főzök papajából, banánból, (ez a két gyümölcs, ami mindig van) néha import sárkánygyümölcsből, ananászból, mindig, amit tudunk venni. A lekvárokból pedig gyümölcsturmixok és desszertek készülnek eritrittel, vanília sűrítmény hozzáadásával.
Ezt ti is kipróbálhatjátok: tegyetek a gépetekbe apróra vágott gyümölcsöt, eritritet, kevés vanília sűrítményt, egy fél citrom levét és indítsátok el a Jam programot. (Baby gépeknél a bébiétel program, más, - Jam programmal nem rendelkező - készülékek esetében a kása, sűrítő program is megteszi.) Nagymama módszerrel vagy cannerrel konzerválva sokáig eláll a polcon, és ha egy turmixra vágytok, csak leemelitek onnan és a Juice programmal összekeveritek kókusz vagy más növényi tejjel.
400 gr lekvárhoz (ekkora üvegekben teszem el) én 1 liter kókusztejet keverek, (ez kb 5 adag lesz) ha szükséges, még tovább édesítem, jégkockákkal és szívószállal szervírozom. (Igen, tudom, otthon most más se hiányzik, mint egy kis jégkocka, itt viszont 32 fok van minden nap. Szóval a jeget elhagyhatjátok:-) Bármelyik gyümölcsből garantáltan finom lesz az ital. Ha almából főztök lekvárt, adjatok hozzá fahéjat is!
Ui: Időközben létrehoztam egy Facebook csoportot Ildi Sumbán címmel, akit érdekel az itteni életünk, csatlakozzon bátran, szeretettel látok mindenkit a csoportban.