Ha már azzal, hogy otthon készítjük a növényi tejhelyettesítőket, kiiktatjuk a csomagolóanyagot, miért ne törekednénk a zero waste alkotásra? Ebben a bejegyzésben nagyító alatt nézzük meg a készítés során visszamaradó pépet, és szuper ötletekkel szolgálunk ennek hasznosítására.
A szűrés
Talán az italkészítés legpepecselősebb folyamata. Ha sima, krémes italt szeretnénk, akkor azonban nem érdemes kihagyni, hisz ennek hiányában (ha nem kizárólag olyan alapanyagokat használunk, amik homogenizálhatóak) az italunk karcos lesz. Az a változó mennyiségű, főként rostból álló anyag, melyet a szűréssel eltávolítunk a helyettesítőkből nem más, mint a gépek által nem teljesen eldolgozott maradék – azaz a szűrlemény. Először is nézzük meg, hogy milyen alapanyag után milyen szűrlemény marad vissza!
Kókusz: minél kevésbé feldolgozott formában használjuk, annál érdesebb, szemcsésebb és több szűrleményt ad. Értelemszerűen, a kókusztejszínnel dúsított növényi italok esetében a kókuszból semmilyen szűrlemény nem marad, hisz már eleve folyékony halmazállapotú az alapanyag. Ha kókuszreszeléket használunk apró szemcséjű szűrleményre számítsunk, míg ha a kókusz chip-szet választjuk, akkor már valamivel darabosabb lesz a maradék. A friss kókuszdió egészen nagy darabos, érdes szűrleményt ad, ám ha tehetjük, próbáljuk ki! A friss kókuszdióból készült tejhelyettesítő ízében messze felülmúlja a szárított alapanyagból készítetteket. Valamint ebből rendkívül jól el tudjuk távolítani nyomó mozdulatokkal a maradék nedvességet, így szinte egészen száraz állagot érhetünk el, ami tökéletes kekszekhez.
Mandula, dió, mogyoró: ezen csonthéjasok magukban kevés szűrleményt produkálnak, viszont pici darabkák maradnak a tejpótlóban, így érdemes egy nagyobb lyukú és egy kisebb szűrőn is átszűrni, hogy ne maradjanak benne torkot irritáló szemcsék.
Kesudió: szinte semmilyen rostanyag nem marad vissza, önmagában alkalmazva a Vegital gépei simára darálják.
Rizs, köles, zabpehely: ad némi szűrleményt, de nem jelentős a mennyisége. A rizs esetében apró, főtt rizsdarabokat képzeljünk, míg a kölesnél nagyrészt apró, szemcsés anyag marad vissza, mely inkább pépes.
A fenti listából szembetűnő, hogy a Vegital gépei a legtöbb növényi anyagot teljesen homogénre őrlik, ám ha kókuszt használunk, akkor annak rostos, kemény szerkezete miatt bizony számolnunk kell a szűrleménnyel. A szűrőben fennmaradó anyagot minden esetben igyekezzünk megfosztani a nedvességtartalmától – így sokrétűen felhasználható és hosszabb ideig eltartható.
A szűrleményt hűtőszekrényben kb. 1 hétig tárolhatjuk biztonsággal – ez idő leteltével már savanyodhat, illetve tönkre mehet. A fagyasztó azonban nagyszerű opció – ha tartunk egy lezárható dobozt a mélyhűtőben, mindig rásimíthatjuk a már fagyott masszára a friss, teljesen kihűtött (!) szűrleményt, és akár 1-2 hónapig is tárolhatjuk. Ez a felhasználási lehetőségek számát is csak növeli, hisz kiolvadás során a massza tovább veszít nedvességtartalmából.
Szűrleményt mindenbe… is!
Jó, jó… de mégis mihez kezdjünk vele? A legfontosabb, hogy ne úgy tekintsünk a szűrleményre, mint felesleges, kidobandó maradékra. Ez a bélbaktériumaink számára sok tápláló rostot tartalmazó massza szinte bármibe belekeverhető, hisz íze a főzés és darálás miatt egészen elvész, semlegessé válik.
Ha nedvesebb a massza állaga, egy kis édesítővel, joghurttal, lekvárral kikeverve önálló desszert is lehet. Keksszel rétegezve pompás pohárkrémet készíthetünk. Ha a kekszet daráljuk, és belekeverjük a masszába, akár golyókat is formázhatunk, melyet millió módon ízesíthetünk, dúsíthatunk, vonhatunk be.
Ha nincs kedvünk semmilyen erőfeszítésre, de mégsem szeretnénk kidobni a szűrleményt, keverjük a reggeli zabkásába (akár édes, akár sós variációba), így növelve annak rosttartalmát. Ha kevéssé édesített italt készítettünk, akár sós ragukba, pörköltekbe, curry-kba is használhatjuk, így adva némi testet a mártásoknak.
És ott vannak a mindenféle desszert-csodák! Muffin tésztába szinte korlátozás nélkül adagolhatjuk, és a kevert jellegű sütemények is jól bírják, nem is beszélve a kekszekről (akár sós, akár édes ízvilágban). A vastagabb, amerikai stílusú palacsinta, illetve a gofri tésztája is dúsítható vele. Sőt, akár a desszertek ékét képező ropogós textúra is elérhető szűrleményből – hasonlóképp a granolához.
Ha pedig épp nincs mibe felhasználni (ami szinte elképzelhetetlen), és fagyasztani sem szeretnénk, akkor szárítsuk ki, őröljük meg, és használjuk lisztként. Száríthatjuk sütőben, vékony rétegben elterítve egy tapadásmentes sütőpapíron, vagy akár aszalógépben is. Ha teljesen megszáradt, őröljük porrá kávédarálóban, és tároljuk nedvességtől elzárva egy csavaros üvegben.
Egy recept ötlet szűrleményre, amit szinte MINDENKI fogyaszthat!
Vegán, csökkentett zsír- és szénhidráttartalmú, laktóz- és tejfehérje, cukor-, tojás- illetve gluténmentes is az alábbi édesség. Létezik ez? A lenti keksz édes ízét nagy részben a banán kölcsönzi, melyből a szénhidráttartalom zöme is adódik. A darált chia mag tojás helyettesítésére szolgál, a magvaj szinte egyetlen zsírforrásként ízesíti a kekszet, míg a kókuszliszt felszívja a nedvességet és alacsonyan tartja a szénhidráttartalmat. Természetesen a variációk száma itt is végtelen – alább részletezünk is néhányat.
Kb. 10 db kekszhez
- 70 g nedvesebb, de jól kinyomkodott szűrlemény (kókuszt is tartalmazó ital szűrleménye)
- 80 g érett banán
- 10 g napraforgómag vaj
- Ízlés szerint édesítő anyag (leginkább por állagú – Ebben a receptben a folyékony szirupok, a méz nem a legjobb választás. Ha mégis ilyet használnánk, növeljük a liszt mennyiségét.)
- 3 g őrölt chia mag + 15 g növényi ital
- 35-40 g kókuszliszt
- Csipet sütőpor, só
- Opcionálisan: aprított magvak, csokoládé, kakaóbaba töret, liofilizált vagy aszalt gyümölcsök
A chia magot keverjük el a növényi italban, majd várjuk meg, míg „bezselésedik”. A banánt villával nyomkodjuk pépesre, keverjük homogénné a zselés chia maggal, a választott magvajjal, esetleg az édesítővel és a szűrleménnyel. Ha dúsítanánk a kekszet csokoládéval, aprított magokkal, azokat is ekkor elegyítsük. A kókuszlisztet keverjük el a sóval és a sütőporral, majd lassanként adjuk a nedves hozzávalókhoz. Annyit használjunk, hogy egy kézzel jól formázható, nem ragacsos masszát kapjunk. Diónyi méretű adagokat gömbölyítsünk, lapítsuk le, majd süssük sütőpapíron. A sütési idő és hőmérséklet attól függ, hogy milyenre szeretnénk a keksz állagát. Ha puha, omlósabb édességre vágyunk, akkor 180 °C-on süssük rövidebb ideig (kb. 20 perc), míg ropogós kekszhez a 170 °C az ideális, hosszabb sütési idővel (kb. 40 perc) a végén magasabb hőmérsékleten rövid pirítási idővel.
Módosítási lehetőségek:
Változtathatjuk a lisztet (pl. zab, rizs), a magvajat (mogyoró, mandula, dió, pisztácia, szezámmag), az édesítőt, keverhetünk a tésztába kakaót, vagy áztathatjuk a chia magot erős kávéba. A variációk száma végtelen!
Szeretnél további szűrleményből készül receptet olvasni? Keresd fel receptes oldalunkat! KATTINTS IDE!
