A borongós idő megérkeztével és a tanév kezdetével bizony visszatérnek a legkisebbek életébe is a ’dolgos’ hétköznapok. A reggeli sietős iskolába való megérkezés után tanóra tanórát követ, és a kicsik energiaszintje bizony nehezen tart ki az ebédszünetig. Éppen ezért érdemes házi készítésű, tejmentes tízóraival és uzsonnával útjára engedni reggel a lurkókat.
Sajnos a legtöbb iskolában nincs kapacitás arra, hogy a tej valamely alkotóelemére, érzékeny gyermekekre külön figyeljenek. Nem csak az iskolai kisétkezések jelentenek veszélyt (akár keresztszennyeződés, vagy pontos, az összetételre vonatkozó információ hiányában), de bizony a pajtások egymást is meg-megkínálják a finom falatokból. Ha azonban gyermekünk nem fogyaszthat tejterméket, és meg tudja állni a kísértést, akkor is szomorkodva nézheti a többieket, míg ők jóízűen falatoznak. Ennek elkerülésére minden tejmentes diétán élő kisgyermek szülőnek kötelezettsége.
És hogyan tegyünk eleget eme kihívásnak? Alkossunk és csomagoljunk! A Vegital gépeivel pillanatok alatt összeállítottunk egy uzsonnás doboznyi finomságot a lurkóknak, így mindjárt nyugodtabb szívvel engedhetjük őket az iskolába. Mi az, ami feltétlenül részét képezi egy egészséges, tápláló, tejmentes uzsonnás doboznak? Komplex, összetett szénhidrát, fehérje, némi zsír és rost, valamint vitamin. Ha belegondolunk minden, amire magunk is figyelünk az étkezéseink során. Nézzünk néhány dobozba való finomságot!
Mennyei mártogatósok és szendvicskrémek
A bolti szendvicskrémek ideje már rég lejárt! Igaz, hogy egyre több és több tejmentes változat bukkan fel, de jellemzően ezekkel sem jár jobban a gyermekünk. Ezek a krémek ugyanis a tejes változatokhoz hasonló állag elérése végett feleslegesen sok telített zsírsavat, állomány- és állagjavítót, valamint aromát tartalmaznak, és az áruk is meglehetősen magas. Nézzünk hát két otthoni variációt, egészségesen, mentesen!
A tejmentes szendvicskrémek királynője, a hummus
Az isteni, tápláló, fehérjében oly gazdag jolly joker. A csicseriborsóból készült krém a Közel-Keleten leginkább csak magában, vagy mártogatósként jelenik meg az étkezések során, de Európában ezek mellett szendvicsekben is szeretjük. És miért is ne szeretnénk valamit, ami ennyire jó?
Hummus-ból az üzletekben is találhatunk egészen elfogadható variációkat, ám ezek ára és néha az összetevők között alattomosan megbújó tejfehérje bizony könnyen kedvünk szegheti. Pedig hummus-t készíteni otthon sem ördöngősség, és így még arra is figyelhetünk, hogy teljes értékű és zerowaste legyen a krémünk.
Hozzávalók:
- Száraz csicseriborsó 24 órára beáztatva
- Néhány gerezd fokhagyma (lágyabb íz élményért alufóliban süssük meg a gerezdeket)
- Valamilyen olajos magból készült vaj (hagyományosan tahini, aza szezámpaszta, de lehet földimogyoró, mandula, napraforgómag vaj is)
- Só, fűszerek
- Citromlé
A csicseriborsót áztassuk be 24 órára hideg vízbe, melyet egyszer, félidőben cseréljünk. A cserekor adjunk hozzá egy csapott kávéskanál szódabikarbónát is, hogy borsó könnyebben puhuljon majd. Az idő leteltével szűrjük le a csicserit. Annak függvényében, hogy mennyit áztattunk, főzzük meg. Ha 80 g alatti a mennyiség akkor akár a növényi italkészítőre is bízhatjuk a dolgot darabos leves programon. Ennél nagyobb mennyiséget már érdemesebb lábasban puhára főzni. Ha a borsó megpuhult, de még nem főtt szét és kellemesen harapható, szűrjük le, majd csepegtessük. Mennyiségtől függően ismét döntsünk: Ha a gépben főztük a hüvelyest, akkor a botmixert, turmixgépet válasszuk, míg ha lábasban készült, akkor nyugodt szívvel öntsük a növényi italkészítőbe. Nagyjából a max jelig érjen ebben az esetben a szárazanyag. Ízesítsünk: sózzuk gazdagon a csicseriborsót, illetve egészítsük ki más fűszerekkel (a Közel-Keleten zaatarral és római köménnyel készül, de mi bátran alakítsuk az ízlésünknek megfelelően). Csavarjunk bele citromlevet, és ki ne feledjük a fokhagymát! Gyermekeknek az iskolába mindenképpen jobb választás, de felnőtteknek is gyomorkímélőbb és a dolgos hétköznapokon kényelmesebb, ha nem nyersen reszeljük apróra ezt az igencsak erős ízű egészségbombát, hanem krémesre sütve adjuk az alaphoz (természetesen nyers fokhagymával lesz autentikus – ezt inkább tartogassuk a hétvégékre).
Ezután jöhet az olaj, melytől igazán krémes lesz a hummus. Válasszuk ki a magvajat: az eredeti receptben tahini szerepel (mely gyakorlatilag szezámmag vaj), de ha ennek a kesernyés ízét nem kedveljük, bátran nyúljunk azért, amit jellemzően használunk. Nem rontja el a kész hummus-t, sem a földimogyoróból, sem a napraforgómagból, sem a mandulából készült krém. Már maga a magvaj is kölcsönöz majd egy selymes textúrát a végeredménynek, de további olaj hozzáadásával ezt fokozhatjuk. Ha használunk, csakis jó minőségű, hidegen sajtolt olívaolajat válasszunk! Azonban ha teljes értékű krémet szeretnénk készíteni, hagyjuk ki az olajat (a magvajat semmiképp)! Ekkor alkalmazhatunk egy trükköt, ami ugyanolyan krémessé varázsolja a végeredményt, mintha olajjal készítettük volna: egy kevés víz mellett dobjunk néhány jégkockát is a tartályba, mielőtt elkezdenénk összedolgozni a sok finomságot! A jégkoca segít abban, hogy a krém igazán habos és könnyű legyen. Attól függően, hogy miben homogenizálunk: az italkészítőn indítsunk smooth programot, a botmixert, turmixgépet pedig járassuk 5-7 percig, időnként lekeverve az edény faláról a csicseriborsót. Ha sűrűnek találjuk a végső állagot, korrigáljunk olajjal vagy vízzel.
A kész krémben garantáltan nem csalódunk! Friss, hasábokra vágott sárgarépa, uborka és szárzeller mellé csomagolva tápláló tízórai vagy uzsonna.
Közel-keleti kaland – a muhhamara-avagy sült paprika krém
Az arab konyha csak úgy dúskál a kenyérre kenhető krémekben. A hummus mellett azonban vannak olyan ékkövei is, melyek nem vagy csak kevésbé kerültek be az európai gasztronómiai köztudatba. A labneh, például, nálunk méltatlanul elhanyagolt krém. Ez a rendkívül sűrű, már-már mascarpone-ra hajazó állagú és semleges ízű joghurtkrém a tejtermékfogyasztók kedvence lehet, de a tejmentesen étkezők számára sajnos nem alternatíva.
Ám ha egy arab vendéglő étlapján végigtekintünk a fogásokon, még egy krémmel egészen biztosan találkozni fogunk. Ez nem más, mint a muhhamara. Ez a sűrű, édeskés, vibráló színű krém könnyen elkészíthető otthon is, és az eredeti receptben sem szerepel semmilyen tejtermék, így mindenki engedhet a finom, egészséges csábításnak. Az alábbi mennyiség igen nagy adag, de így, a Vegital gép használatával gyorsan elkészülhet ez a finomság és nem fogjuk bánni azt sem, hogy több napon át rájárhatunk. Ha kisebb mennyiséggel próbálkoznánk, használjunk konyhai aprítót vagy turmixgépet.
Hozzávalók (1,3 l-es növényi italkészítőhöz):
- 1 kg vastag húsú, piros kápia paprika
- 3 gerezd fokhagyma
- 150 g dió
- Szikkadt kenyérből készült morzsa (legjobb, ha otthon készítjük)
- Só, bors
- 3 evőkanál gránátalma szirup vagy gránátalma melasz (házi verzióhoz: 2 nagy gránátalma)
Ha nem kapunk gránátalma melaszt vagy szirupot (ami minden arab közértben kapható, de nálunk sajnos kevésbé gyakori), mindenképp készítsük el otthon. Alternatívaként használhatunk helyette citromlevet, de a gránátalma szirup édes-savanyú harmóniája emeli piedesztálra a muhhamarát, így érdemes bajlódni vele. A házi verzióhoz tisztítsunk meg 2 gránátalmát, a magokat egy konyhai aprítóban dolgozzuk meg kissé, majd passzírozzuk át egy sűrű szitán. A levét forraljuk be kevés ízlés szerinti édesítővel, és hűtsük ki a szirupot. (A magokat ne dobjuk el! A reggeli növényi joghurtot nagyon feldobja a savanykás, ropogós gránátalma mag.)
A kápia paprikát mossuk meg, majd toljuk 200 °C-os sütőbe, és süssük 30 percig vagy addig, míg a paprikák héja már feketedni nem kezd néhol. A fokhagymagerezdeket csomagoljuk alufóliába, és helyezzük a paprika mellé. Kb 30 perc ennek is elegendő ahhoz, hogy krémesre süljön. A diót terítsük szét egy sütőlapon, is ezt is toljuk a sütőbe, hogy kissé átpiruljon. A paprika előkészítésére alternatív módszer lehet a (faszénen való) grillezés – ekkor is addig süssük a zöldséget, amíg a héja itt-ott megfeketedik. A paprikákat ekkor tegyünk egy nagy lábasba, és fedjük le a rá való fedővel (ezzel megspórolva nagy mennyiségű alufóliát vagy folpack-ot). Hagyjuk a gőzben a paprikát kb. 20 percig majd húzzuk le a héját. Hosszában vágjuk ketté, szedjük ki csumát és a magokat is.
A paprika húsát tegyük az italkészítőbe, és öntsük hozzá a lábas alján összegyűlt levet is egy szűrőn keresztül. Nyomjuk hozzá a krémes fokhagymagerezdeket, szórjuk bele a pirított diót (ennek a héját a kezünkkel könnyen ledörzsölhetjük, így szebb lesz a krém színe), és fűszerezzük, öntsük hozzá a gránátalma melaszt vagy szirupot. Végezetül adjunk hozzá néhány evőkanál vizet is. Győződjünk meg arról, hogy a minimum szintig érjen a gépben az alapanyag, majd indítsunk Juice programot. Attól függően, mennyire szeretnénk krémesre a muhhamarát, hagyjuk dolgozni a gépet rövidebb vagy hosszabb ideig.
Ne ijedjünk meg, mikor kiöntjük az alapot a gépből! Ekkor még meglehetősen hígan folyó lesz, de ízében és színében már ekkor is varázslatos. Ami még hiányzik, az a sűrítés. Ugyan a dió is sűríti valamennyire a krémet az állás során, de az arab konyhákban plusz sűrítőként kenyérmorzsát használnak, mely a hűtőben történő egyéjszakás pihentetés alatt minden felesleges nedvességet magába szív és kenhetővé varázsolja a muhhamarát. Tartózkodjunk azonban a boltban kapható kész zsemlemorzsától! A legtöbbet panírozásra sem ajánlatos használni a silány minőség miatt, kiváltképp nem a muhhamarába. A legközelebb akkor leszünk az eredeti állaghoz, ha kovászos kenyérrel dolgozunk, melyet 3 napig szikkasztunk, majd aprítóban (pirítás nélkül) megőrlünk. Nem kell liszt finomságú állagot elérnünk, tökéletes, ha kissé rusztikus, nagyobb darabos a morzsa.
Ebből is keverjünk pár kanállal az alapba, majd tegyük a hűtőszekrénybe egy éjszakára. Ha másnap reggel úgy ítéljük, hogy sűrűbben szeretnénk, adjunk hozzá még morzsát, és ismét várjunk. Hígabban tökéletes mártogatós, míg krémesebben a tízórai szendvicset emeli egészen új szintre.
És végezetül nézzünk egy ideális, tejmentes uzsonnás dobozt, amivel aggodalom nélkül engedhetjük iskolába a kicsiket. Tisztítsunk meg egy répát, egy szárzellert és némi uborkát, majd vágjuk a zöldségeket hasábokra. Használjunk kétrekeszes dobozt – az egyik felét töltsük meg a zöldségekkel és egy fél felszeletelt almával, a másikba pedig kerülhet a hummus. Két vékonyabb szelet, ízlés szerinti kenyeret kenjünk meg vastagon a muhhamarával, tegyünk a szeletek közé salátaleveleket (jégsaláta, madársaláta, rukkola), majd borítsuk össze a két szeletet, és csomagljuk el a gyerekeknek. Így garantálhatjuk, hogy gyermekünk energiaszintje egész nap kitart és nem fog más gyerekek uzsonnájára sóvárgó tekintettel pillantani!
Kíváncsi vagy a többi receptünkre is, kattints IDE!
